Túl vagyunk az első itthoni héten,...

...ami elég eseménydúsra sikerült.
Hétfőn délelőtt megkaptunk a zárójelentéseket és délben már itthon ebédeltünk. Éppen csak befejeztük, amikor a védőnő, Melinda megérkezett hozzánk. Próbáltunk néhány dolgot megbeszélni, de Janka miatt alig hallottam valamit. Kifejlesztett egy olyan beszéd hangerőt, ami mellett a velem beszélő hangja csak suttogásnak hallatszik. No mindegy, remélem semmi fontosról, újdonságról nem maradtam le.

Hétfőn este megtörtént az első itthoni fürdetés is, ami a Janka fürdetéseihez képest, nagyon simán ment. Emlékszem, Jankát azt se tudtuk, hogy hol fogjuk meg, Fecó tartotta és én fürdettem. Most az új kiskádnak és a "hatalmas" rutinunknak köszönhetően pofon egyszerűen ment mindent. Az éjszakánk is jól sikerült, Kornéllal ketten a franciaágyon aludtunk, Janka a saját ágyában, Fecó pedig kiszorult a kanapéra, szegényke. Amikor Kornél felébredt, akkor megszoptattam és így a kórházi éjszakákhoz képest jót aludtunk. Sajnos ez már nem volt így kedden és szerdán éjszaka. Egész nap szépen aludt, majd az este 9 óra körüli szoptatás után egyszerűen nem tudtam letenni egészen hajnalig: evett, sírt, bekakilt, büfizett, masszíroztam, járkáltam vele stb.. Még nem volt itthon a mérlegünk, ezért nem tudtam, hogy túletettem, vagy éppen nincs tejem és ez a gond.

Csütörtökre viszont rájöttünk, hogy mi a probléma megoldása: hasra kell fektetni. Azóta olyan szépen alszik a saját kiságyában, hogy öröm nézni. Csak eszik, alszik, néha nézelődik, de mindenféleképpen nagyon jól van. Az éjszakák is jól telnek, már a saját kiságyában alszika gyerekszobában, ha felsír, azt Janka észre sem veszi.

Csütörtökön voltunk varratszedésen, ami egyáltalán nem volt fájdalmas, maximum kellemetlen. Voltak itt Éváék és Krisztiék is.

Szombaton Palánkai Jutka volt nálunk, meglátogatott minket a messzi Angliából. Utána pedig a Juhász családdal tartottunk Anikó napot. Vasárnap eljött a Bogya család, és mama is találkozhatott a legújabb dédunokájával.

Szóval így telt el az első hetünk.