A lényeg, hogy vége az első két hétnek. Nem mondom, hogy egyszerű volt, főleg egy bizonyos síró-rívó, pityogó anyukának, de túléltük. (Én már a beszoktatás előtti héten, amikor még csak a papírokért mentünk, már akkor elsírtam magam. Persze ez egyáltalán nem jó a gyereknek, mert érzi a bennem lévő feszültséget, amit mindenki mindenhol elmondott és amit én is tudtam, de akkor most nyugtatót kellett volna szednem, hogy ne legyek feszült?)
Október 3-án kezdtük. Hétfőn és kedden, csak 10-re kellett mennünk és ebéd utánig maradtunk. Minden flottul ment, játszott, nagyot evett és hazajöttünk. Szerdán már 9-re mentünk és fél óra múlva nekem halaszthatatlan dolgom akadt :), ami miatt az öltöztetőben, majd - az udvarról való beérkezésük alatt - még kijjebb bujdostam. Semmi gond nem volt. Szóltam Kornélnak, hogy elmegyek és szinte még fel sem nézett, amikor mondta, hogy jó. Ebéd után pedig boldogan rohant kifelé. Csütörtökön sem volt semmi probléma, igaz egy idő után már keresett, de szépen evett és ebéd után kijött. Pénteken már reggelre mentünk és akkor volt egy kis nyifi-nyafi, de nem őrjöngött, hanem csak nyöszörgött. Napközben 10-11 óra körül már keresett, de az "ebéd után jön anya" szöveggel (valamennyire) csillapítható volt a dolog.
Következő héten minden nap kicsit nyafizott, (volt hogy már induláskor is sírdogált) de a "gyors elválás" módszerrel :) egész jól kezeltük a dolgot. Napközben 10-10:30 között sírdogált egy kicsit, de utána felélénkült és minden oké volt. Minden nap ügyesen evett és amikor hazajött még benyomott ezt-azt még uzsonna kiegészítésképpen. Szerdán volt az első ottalvós nap, de ez is elég jól sikerült, bár csak 1 órát aludt. Másnap már ott is uzsonnázott, mert annyira későn ébredt fel.
Jó módszer az első héten ebéd után, majd a második héten alvás után, végül pedig az uzsi után jön anya szöveg. Második héten hétfőn arra léptem be, amint azt mantrálja: Mikor jön már anya? Mikor jön már anya? Mert egy kicsit hamarabb végeztek az uzsival.
Következő cél: munka után jön anya! Na ez még nekem is új lesz. Jaj!!!
Október 3-án kezdtük. Hétfőn és kedden, csak 10-re kellett mennünk és ebéd utánig maradtunk. Minden flottul ment, játszott, nagyot evett és hazajöttünk. Szerdán már 9-re mentünk és fél óra múlva nekem halaszthatatlan dolgom akadt :), ami miatt az öltöztetőben, majd - az udvarról való beérkezésük alatt - még kijjebb bujdostam. Semmi gond nem volt. Szóltam Kornélnak, hogy elmegyek és szinte még fel sem nézett, amikor mondta, hogy jó. Ebéd után pedig boldogan rohant kifelé. Csütörtökön sem volt semmi probléma, igaz egy idő után már keresett, de szépen evett és ebéd után kijött. Pénteken már reggelre mentünk és akkor volt egy kis nyifi-nyafi, de nem őrjöngött, hanem csak nyöszörgött. Napközben 10-11 óra körül már keresett, de az "ebéd után jön anya" szöveggel (valamennyire) csillapítható volt a dolog.
Következő héten minden nap kicsit nyafizott, (volt hogy már induláskor is sírdogált) de a "gyors elválás" módszerrel :) egész jól kezeltük a dolgot. Napközben 10-10:30 között sírdogált egy kicsit, de utána felélénkült és minden oké volt. Minden nap ügyesen evett és amikor hazajött még benyomott ezt-azt még uzsonna kiegészítésképpen. Szerdán volt az első ottalvós nap, de ez is elég jól sikerült, bár csak 1 órát aludt. Másnap már ott is uzsonnázott, mert annyira későn ébredt fel.
Jó módszer az első héten ebéd után, majd a második héten alvás után, végül pedig az uzsi után jön anya szöveg. Második héten hétfőn arra léptem be, amint azt mantrálja: Mikor jön már anya? Mikor jön már anya? Mert egy kicsit hamarabb végeztek az uzsival.
Következő cél: munka után jön anya! Na ez még nekem is új lesz. Jaj!!!
