Hát ez a nap is eljött. Régóta itt lebegett már a levegőben, de mindig olyan távolinak tűnt. Ezen a napfényes reggel viszont nem volt visszaút és elindultunk az oviba. Már voltunk többször is bent, játszónapon és a múlt csütörtökön és pénteken Melindával is bement Janka Lacikáért. Ma Lacika betegség miatt itthon maradt, nem voltam benne biztos, hogy így Janka hajlandó lesz-e elindulni, de végül gond nélkül felöltözött és elindultunk.Arra gondoltam, hogy a tízórai utántól ebéd előttig maradunk. Fél 10-re értünk be (pont 3 éve volt, hogy fél 10-kor megszületett), a gyerekek még tízóraiztak. Mondtam, hogy Lacika nem jön és ha van lehetőség rá, akkor Janka megeheti az ő kajáját (igaz indulás előtt evett) és ő pedig zokszó nélkül leült az asztalhoz és elkezdett enni. Mi Kornéllal kint a folyosón vártuk a fejleményeket (elég nehéz volt, mert Kornél folyamatosan be akart menni), majd kaja után kijött és mondta, hogy maradjunk ott. Az óvó néni viszont közölte, hogy nyugodtan menjünk el, mert nem lesz itt semmi gond, látszik hogy Janka már nagyon várta az ovit, telefonálnak, ha valami fennforgás van. Ekkor Janka adott egy puszit és már ment is kezet mosni, mert az óvó néni udvari játszózást ígért neki. Szóval ennyi volt. Én pedig könnyeimet nyeldesve elindultam Kornéllal. Egész délelőtt a telefont figyeltem, elég sokszor csörgött és én mindig összerezzentem, hátha az oviból hívnak (emlékszem, hogy kiröhögtem 2 héttel ezelőtt Melindát ezért, most meg pont ugyanolyan dilinyós vagyok:). Ebéd után érte mentünk és boldogan mesélte, hogy csúszdázott, homokozott és mennyi mindent csinált még. Szóval ez volt az első óvodai napja. Holnap folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése