Kórházi napjaink...

...viszonylag gyorsan teltek. Pénteken meglátogatott Szarka Évi és tesómék.
Megérkezett a harmadik ágyszomszédunk, Zénó és anyukája, Eszter, de ők is az alapítványi szobát választották. Ezért hétfőig már csak Marcival és anyukájával voltunk végig a szobában. Így azért nem volt olyan vészes, szerencsésen kifogtunk egy viszonylag nyugodt időszakot a kórházban.

Vajon melyik lehet Kornél???

Az első éjszakán kb. 2x negyed órát aludtam, mert egyszerűen nem tudtam mi lehet a gondja Kornélnak. Szoptattam, büfiztettem, bekakilt, sírt, ordított, masszíroztam és minden megpróbáltam már. Következő éjszaka már a csecsemősök segítségét kértem, így 5-től 7-ig sikerült is aludnom. Vasárnap éjszaka is eljátszotta ezt az "akkor sem alszom" dolgot. Hiába no, össze kell szoknunk.

Szombaton Krisztiék, Ibiék és apu, anyu és Jutkáék látogattak meg. Megint volt bent Janka is az apjával. Ibi néniék és Jankáék még vasárnap is megnézték Kornélt. Majd végre hétfőn délben hazaengedtek minket, pont amikor Janka betöltötte a 22. hónapját. :) És megkezdtük kétgyermekes családi életünket. :)))

A boldog apuka



A boldog, de megviselt anyuka


Pancsi még a kórházban

A kórházi napok...

A pénteki napot szinte teljesen végigaludta Janka, ami ilyenkor teljesen normális. Én is próbáltam valamicskét pihenni, több-kevesebb sikerrel. Aznap meglátogatott minket Ibi néni, Szimi és tesóm, Éva. Este már volt fürdetés is, ahol próbáltuk ellesni a megfelelő fogásokat. Janka éjszaka bepótolta, amit nappal kihagyott. 1 órától 3 óráig fent volt, sírdogált, evett (vagy legalábbis próbált), majd sírdogált, evett. Így hajnalra teljesen kiütöttem magam. Az egyik csecsemős pont bent volt a szobánkban, amikor Janka egy kis barnaságot bukott. Mondtam neki, hogy biztos a boszorkánytej miatt ilyen barna. Ugyanis már az előző nap egy másik csecsemős megállapította, hogy boszorkánytejem van, ami a jobb mellemből jön és barnás színű. Ez az éjszakai csecsemős "tájékoztatott", hogy ilyet nem szabad a babáknak adni, mert a gyomra nem bírja. Mindezt egy kialvatlan éjszaka után mondta egy elsőgyerekes anyukának. Szóval "mérgeztem" a gyerekemet, ráadásul a tejemmel. Azt javasolta, hogy reggel fejjem le a tejet, Jankának pedig kérjek pótlást. Másnap kiderült, hogy mindössze 5-6 csepp volt már csak, ami maradt és semmilyen gondot nem okoz, ha a baba is kap belőle. Itt derült ki, hogy ahány probléma, annyi megoldás lehet a babákkal kapcsolatban és hogy engem milyen könnyen meg lehet ijeszteni, ha Jankáról van szó.

Szombaton Ibi és Gergő is meglátogatott minket, majd délután Évi és Anita is eljöttek. Ezen a napon hazaengedték a fiúkat és új szobatársakat kaptunk: Olivért és Rebekát. Rebeka anyukája egy hatalmas, kövér lány volt, aki úgy pattogtatta a mafla élettársát, mint egy cirkuszi, idomított medvét. A srác még éjszaka is bent maradt, ha a szülésznők nem vették észre, mert a csaj egyszerűen nem érezte magát arra képesnek, hogy ellássa a kislányt.

Vasárnap anyuék elhozták Bogya mamát is, hogy meg tudja nézni a 3. dédunokáját. :) Majd Jankával ezt az éjszakát is a csecsemősöknél töltöttük, mert problémáink voltak a szopizással. (Mióta itthon vagyunk, ilyen gondunk egyszer se volt.)

Hétfőn pedig 11 körül, miután megkaptuk a zárójelentéseket, Fecó értünk jött és elindultunk haza. Janka végigaludta az egész utat. Anyu ragulevessel és madártejjel várt minket.

És így elkezdődött itthoni életünk Jankával.