...viszonylag gyorsan teltek. Pénteken meglátogatott Szarka Évi és tesómék.
Megérkezett a harmadik ágyszomszédunk, Zénó és anyukája, Eszter, de ők is az alapítványi szobát választották. Ezért hétfőig már csak Marcival és anyukájával voltunk végig a szobában. Így azért nem volt olyan vészes, szerencsésen kifogtunk egy viszonylag nyugodt időszakot a kórházban.
Megérkezett a harmadik ágyszomszédunk, Zénó és anyukája, Eszter, de ők is az alapítványi szobát választották. Ezért hétfőig már csak Marcival és anyukájával voltunk végig a szobában. Így azért nem volt olyan vészes, szerencsésen kifogtunk egy viszonylag nyugodt időszakot a kórházban.
Vajon melyik lehet Kornél???
Az első éjszakán kb. 2x negyed órát aludtam, mert egyszerűen nem tudtam mi lehet a gondja Kornélnak. Szoptattam, büfiztettem, bekakilt, sírt, ordított, masszíroztam és minden megpróbáltam már. Következő éjszaka már a csecsemősök segítségét kértem, így 5-től 7-ig sikerült is aludnom. Vasárnap éjszaka is eljátszotta ezt az "akkor sem alszom" dolgot. Hiába no, össze kell szoknunk.
Szombaton Krisztiék, Ibiék és apu, anyu és Jutkáék látogattak meg. Megint volt bent Janka is az apjával. Ibi néniék és Jankáék még vasárnap is megnézték Kornélt. Majd végre hétfőn délben hazaengedtek minket, pont amikor Janka betöltötte a 22. hónapját. :) És megkezdtük kétgyermekes családi életünket. :)))
A boldog apuka
A boldog, de megviselt anyuka
Pancsi még a kórházban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése