Kornél délelőtt alszik még egy kicsit, Janka ilyenkor néz egy kis Minimaxot, én pedig próbálok kimosni, főzni, takarítani ez alatt a számomra röpke idő alatt. Egyik alkalommal Janka így szólt: "Anya, vigyed már Kornélt aludni, mert szeretném nézni a Minimaxot!"
"De Janka, Kornél még nem álmos."
"Nem baj, majd sír egy kicsit, utána a szájába veszi az ujját és elalszik."
"És te ezt honnan tudod?"
"Mindig így szokta csinálni este is, amikor együtt alszunk."
Mindenre van megoldása!?
Kornél elaludt, Janka nézte a Minimaxot, én pedig pakolásztam, amikor egy szem lányom megszólalt: "Anya, ne mászkálj már össze-vissza, mert nem látom a mesét!"
Oké, majd átváltok láthatatlan üzemmódba, hogy ne zavarjalak!
Vettünk neki egy félliteres joghurtitalt. Megkérdeztem: "Ugye adsz majd belőle Kornélnak is?"
Janka: "Hát persze, hogy ne adnék!!! Ő a kistestvérem!"
Tesómnak van egy jó története a gyerekekről. Még Ványán laktak, amikor a kis zöldségesbe elmentek a gyerekek valamilyen édességet venni. Az anyjuk megmondta nekik, hogy csak 2 dolgot vehetnek és adott nekik 100 Ft-ot. Ők vettek két nyalókát. A boltos néni rá akarta őket beszélni még valami másra, hiszen a 100 Ft-ból még tudtak volna mást is venni a két nyalóka mellé. Erre a gyerekek elmagyarázták neki a tényállást: "Nem lehet, mert az anyukánk azt mondta, hogy csak két dolgot vehetünk! És anyukánk a felnőtt, mi pedig gyerekek vagyunk és anyukánk mondja meg, hogy mit csinálhatunk." Az eladónak leesett az álla, hogy ezek a gyerekek nem hogy nem követelőznek, hanem még a felajánlást is visszautasítják.
Így jártam ma én is Jankával. Elmentünk a pékhez, ahol rendszeresen ő veszi a kifliket, ami annyiból áll, hogy adok neki pénz, megkérdezi, hogy ebből kap-e visszajárót, majd bemegy, köszön (jobb esetben) és kér (általában) 5 kiflit. Az eladó odaadja neki a kifliket és ő pedig a pénzt, köszön és jön. Én pedig mindezt a pékség üvegablakán figyelem. Ma bent volt egy pék fiú is, aki teljesen elalélt, hogy Janka mennyire aranyos és önálló már. Gondolta, ajándékba ad neki még egy sós rudat is, amit Janka egyébként nagyon szeret. De bármennyire is tuszkolta a srác, Janka nem fogadta el, azt mondta, hogy "az anyukám csak az 5 kiflit mondta" és azzal ki is jött. Szóval nem lehet lekenyerezni, vagy lesósrudazni az én lányomat. :)
Elmentünk vásárolni. Fecó vezetett. Janka megszólalt: "Apa, te nem fékezel annyiszor, mint anya! Tegnap is elmentünk Krisztiékhez és anyának Csabi segített kiállni. Mert másként haza se tudtunk volna jönni! De tegnap te is átmentél a piroson és Ibi mama azt mondta, hogy lecsavarja az orrodat!" :))) Egyébként érdekes, hogy Jankánál még minden, ami a múltban történt az tegnap volt. Valójában nem azon a napon voltam béna, mint amikor Fecó szabálysértő. :)
"De Janka, Kornél még nem álmos."
"Nem baj, majd sír egy kicsit, utána a szájába veszi az ujját és elalszik."
"És te ezt honnan tudod?"
"Mindig így szokta csinálni este is, amikor együtt alszunk."
Mindenre van megoldása!?
Kornél elaludt, Janka nézte a Minimaxot, én pedig pakolásztam, amikor egy szem lányom megszólalt: "Anya, ne mászkálj már össze-vissza, mert nem látom a mesét!"
Oké, majd átváltok láthatatlan üzemmódba, hogy ne zavarjalak!
Vettünk neki egy félliteres joghurtitalt. Megkérdeztem: "Ugye adsz majd belőle Kornélnak is?"
Janka: "Hát persze, hogy ne adnék!!! Ő a kistestvérem!"
Tesómnak van egy jó története a gyerekekről. Még Ványán laktak, amikor a kis zöldségesbe elmentek a gyerekek valamilyen édességet venni. Az anyjuk megmondta nekik, hogy csak 2 dolgot vehetnek és adott nekik 100 Ft-ot. Ők vettek két nyalókát. A boltos néni rá akarta őket beszélni még valami másra, hiszen a 100 Ft-ból még tudtak volna mást is venni a két nyalóka mellé. Erre a gyerekek elmagyarázták neki a tényállást: "Nem lehet, mert az anyukánk azt mondta, hogy csak két dolgot vehetünk! És anyukánk a felnőtt, mi pedig gyerekek vagyunk és anyukánk mondja meg, hogy mit csinálhatunk." Az eladónak leesett az álla, hogy ezek a gyerekek nem hogy nem követelőznek, hanem még a felajánlást is visszautasítják.
Így jártam ma én is Jankával. Elmentünk a pékhez, ahol rendszeresen ő veszi a kifliket, ami annyiból áll, hogy adok neki pénz, megkérdezi, hogy ebből kap-e visszajárót, majd bemegy, köszön (jobb esetben) és kér (általában) 5 kiflit. Az eladó odaadja neki a kifliket és ő pedig a pénzt, köszön és jön. Én pedig mindezt a pékség üvegablakán figyelem. Ma bent volt egy pék fiú is, aki teljesen elalélt, hogy Janka mennyire aranyos és önálló már. Gondolta, ajándékba ad neki még egy sós rudat is, amit Janka egyébként nagyon szeret. De bármennyire is tuszkolta a srác, Janka nem fogadta el, azt mondta, hogy "az anyukám csak az 5 kiflit mondta" és azzal ki is jött. Szóval nem lehet lekenyerezni, vagy lesósrudazni az én lányomat. :)
Elmentünk vásárolni. Fecó vezetett. Janka megszólalt: "Apa, te nem fékezel annyiszor, mint anya! Tegnap is elmentünk Krisztiékhez és anyának Csabi segített kiállni. Mert másként haza se tudtunk volna jönni! De tegnap te is átmentél a piroson és Ibi mama azt mondta, hogy lecsavarja az orrodat!" :))) Egyébként érdekes, hogy Jankánál még minden, ami a múltban történt az tegnap volt. Valójában nem azon a napon voltam béna, mint amikor Fecó szabálysértő. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése