Janka kérdései és megoldásai

1. Janka érdekes kérdései
Janka: A krémtúróban hol van a keksz?
Fecó: Benne van a dobozban.
Janka: Én nem látom.
Fecó: Picire össze van morzsolva.
Janka: Én nem látom.
Fecó: De én láttam, hogy a bácsi belerakta.
A kis hitetlen ellenőrző kérdése.
Janka: Milyen színű volt a bácsi pólója?

2. Janka megoldja pénzügyi gondjainkat.
Fecó a számlaegyenleget nézegette.
Fecó: Látod Janka, itt vannak a számok és ezek azt jelentik, hogy apának nincsen pénze.
Janka: Nem baj, majd elmegyünk a boltba és a néni ad.

3. A csodakártya
Fecó: Most nincs szörp. Elfogyott.
Janka: Majd elmegyünk a boltba és veszünk. Majd anya kártyával fizet.

Janka a téren...

Apával!!!

Ma leesett Kornél köldökcsonkja

Megmérem a babámat...

Janka legújabb beszólásai...

1. Tegnap szinte teljesen feldúlta a Kornél ruháit. Amikor észrevettem, megkérdeztem tőle, hogy mit keresett. "Tojást." volt a válasz. Ebből is látszik a lányunk ünnepet/Húsvétot tud csinálni egy egyszerű hétköznapból is. :)

2. Az apja rendszeresen szanaszét hagyja a kávésbögréit. Egyik alkalommal is ez történt és Janka meg is találta, majd elkezdte utánozni is az apja mozdulatait. A "mit csinálsz?" kérdésre pedig egyszerűen és nagyvonalúan válaszolt: "Kávézok."

3. Néha kicsit megkergül és össze-visszarohangál a lakásban. A "hova rohansz?" kérdésre a válasza: "Ide-oda."

Az első séta

Túl vagyunk az első itthoni héten,...

...ami elég eseménydúsra sikerült.
Hétfőn délelőtt megkaptunk a zárójelentéseket és délben már itthon ebédeltünk. Éppen csak befejeztük, amikor a védőnő, Melinda megérkezett hozzánk. Próbáltunk néhány dolgot megbeszélni, de Janka miatt alig hallottam valamit. Kifejlesztett egy olyan beszéd hangerőt, ami mellett a velem beszélő hangja csak suttogásnak hallatszik. No mindegy, remélem semmi fontosról, újdonságról nem maradtam le.

Hétfőn este megtörtént az első itthoni fürdetés is, ami a Janka fürdetéseihez képest, nagyon simán ment. Emlékszem, Jankát azt se tudtuk, hogy hol fogjuk meg, Fecó tartotta és én fürdettem. Most az új kiskádnak és a "hatalmas" rutinunknak köszönhetően pofon egyszerűen ment mindent. Az éjszakánk is jól sikerült, Kornéllal ketten a franciaágyon aludtunk, Janka a saját ágyában, Fecó pedig kiszorult a kanapéra, szegényke. Amikor Kornél felébredt, akkor megszoptattam és így a kórházi éjszakákhoz képest jót aludtunk. Sajnos ez már nem volt így kedden és szerdán éjszaka. Egész nap szépen aludt, majd az este 9 óra körüli szoptatás után egyszerűen nem tudtam letenni egészen hajnalig: evett, sírt, bekakilt, büfizett, masszíroztam, járkáltam vele stb.. Még nem volt itthon a mérlegünk, ezért nem tudtam, hogy túletettem, vagy éppen nincs tejem és ez a gond.

Csütörtökre viszont rájöttünk, hogy mi a probléma megoldása: hasra kell fektetni. Azóta olyan szépen alszik a saját kiságyában, hogy öröm nézni. Csak eszik, alszik, néha nézelődik, de mindenféleképpen nagyon jól van. Az éjszakák is jól telnek, már a saját kiságyában alszika gyerekszobában, ha felsír, azt Janka észre sem veszi.

Csütörtökön voltunk varratszedésen, ami egyáltalán nem volt fájdalmas, maximum kellemetlen. Voltak itt Éváék és Krisztiék is.

Szombaton Palánkai Jutka volt nálunk, meglátogatott minket a messzi Angliából. Utána pedig a Juhász családdal tartottunk Anikó napot. Vasárnap eljött a Bogya család, és mama is találkozhatott a legújabb dédunokájával.

Szóval így telt el az első hetünk.

Bogya mamával, papával és dédivel

Janka dinnyét lékel

Juhász mamával és papával

Mamával főzök

Apával a Várban

Janka elkérte az apja autós zenélőjét és beépítette a saját autójában...

Melyik a fiú és melyik a lány???? (azért a ruhájuk nagy segítség :)

Kórházi napjaink...

...viszonylag gyorsan teltek. Pénteken meglátogatott Szarka Évi és tesómék.
Megérkezett a harmadik ágyszomszédunk, Zénó és anyukája, Eszter, de ők is az alapítványi szobát választották. Ezért hétfőig már csak Marcival és anyukájával voltunk végig a szobában. Így azért nem volt olyan vészes, szerencsésen kifogtunk egy viszonylag nyugodt időszakot a kórházban.

Vajon melyik lehet Kornél???

Az első éjszakán kb. 2x negyed órát aludtam, mert egyszerűen nem tudtam mi lehet a gondja Kornélnak. Szoptattam, büfiztettem, bekakilt, sírt, ordított, masszíroztam és minden megpróbáltam már. Következő éjszaka már a csecsemősök segítségét kértem, így 5-től 7-ig sikerült is aludnom. Vasárnap éjszaka is eljátszotta ezt az "akkor sem alszom" dolgot. Hiába no, össze kell szoknunk.

Szombaton Krisztiék, Ibiék és apu, anyu és Jutkáék látogattak meg. Megint volt bent Janka is az apjával. Ibi néniék és Jankáék még vasárnap is megnézték Kornélt. Majd végre hétfőn délben hazaengedtek minket, pont amikor Janka betöltötte a 22. hónapját. :) És megkezdtük kétgyermekes családi életünket. :)))

A boldog apuka



A boldog, de megviselt anyuka


Pancsi még a kórházban

És eljött a második nagy napom...

...ami előtt ugyanúgy nem aludtunk sokat, mint Jankánál, hajnal 5-kor már fent voltunk. Furcsa ez a programozott császár, hiszen előre tudod, hogy melyik nap lesz a kiválasztott, sőt most én választottam. Azért titkon reménykedtem, hogy már előtte elindul valami, hátha lesz valamilyen szüléshez közeli élményem, de ez most is elmaradt. Nem mintha a fájdalmat hiányolnám, csak mégis... Bár akit császároztak már tudja, hogy utána bőven vannak az embernek fájdalmai.

Szóval reggel 7-re odaértünk, felmentünk a szülőszobára és most nem egy vajúdóba, hanem egy szülőszobába küldtek be minket. Nem volt már CTG, hanem egyből bekötötték az infúziókat (az első kanült nem sikerült bekötni, mert eltört a tű, ezért most egy nagy, fájós lila folt van a bal karomon). És megint csak vártunk, mint az előző alkalommal is, igaz nem egy napot, csak egy órát kellett pluszban várakoznunk, mert a későbbi szobatársam beelőzött. Az ő dokija ott volt hamarabb, az enyém pedig még nem. Anyuék is befutottak Judóval, Nórival és Danival, anyu a szülőszobába is bejöhetett és az egészet közelről izgulhatta és fényképezhette végig.

Jött a műtős emberke, ott még én egyedül felültem a kocsira és begördített egy műtőbe, ahol már vártak rám. Megkaptam a szurit és az érzéstelenítőt, szépen lezsibbadtam, majd rövid idő múlva nagy rángatások közepette (na ez nem volt kellemes) kivették az én nagy kisfiamat. Mindenki elámult, megmutatták nekem is a kis magzatmázas csomagot, majd elvitték az apjához fürdetésre, engem pedig lassan összefoltoztak, majd egy kicsit visszahozták a kispasit. Akkor tűnt fel igazán, hogy Kornél nagyon hasonlít az újszülöttkori nővérére, szinte ugyanazok voltak a vonásaik. 10:59 perckor pedig már ki is gördítettek a műtőből. Ami furcsa volt, hogy előzőleg végig reszkettem, most pedig egyáltalán nem. Ez lehet a másfajta gyógyszertől, vagy azért mert nem volt bennem akkora feszültség az ismeretlen miatt, hiszen tudtam, hogy nagyjából mi vár rám vagy a hideg/meleg miatt is. Örültem is neki, hogy ez most kimaradt.

Nem is az őrzőbe vittek most, hanem egyenesen a szobába, ami most a nőgyógyászaton volt (a szülészeten felújítások voltak). Janka születésekor is a nagy létszám miatt volt, aki a nőgyógyászatra került, örültem is neki, hogy én nem. Most viszont rá kellett jönnöm, hogy ez se olyan vészes. Most is háromágyas szobába kerültem, szerintem pont a régi szobám alá, igaz nem volt bent zuhany és WC (ez főleg az első felkelésnél bizonyult hiányosságnak), de a WC nem volt messze, a zuhanynál pedig mindig egyedül voltam, így nem kellett mást is kerülgetnem és az első alkalommal Fecó is segíthetett. Ugyanis a 6 órás várakozás után hiába pattantam ki az ágyból, mint egy kis bolha, azért a folyosó másik végébe eljutni nem volt könnyű. Visszafelé viszont mintha a 100 kg-os teherből 50 kg-ot ledobtam volna. És ez minden nappal, órával és perccel így volt. Úgy érzem, hogy most gyorsabban regenerálódok, mint Jankával, pedig lassúbb felépülésre számítottam.

Délután Pisti, majd Ibi néniékkel bejött Janka is. Hát ettől egy kicsit tartottam! De úgy tűnik, hogy feleslegesen. Hiszen Janka egész jól fogadta az öcsikéjét. Mondta is, hogy "A doktor bácsi kivette anya hasából Tornélt." De amikor ott állt az ágyunk mellett, akkor elhangzott a mostanában sokat hallott és különös hangsúllyal feltett kérdése is: "Anya, mit csináltál?!" Na most erre, mit kellett volna válaszolnom. Majd megkérdezte, hogy a szomszéd ágyon fekvő kisgyerek is Kornél (lehet, hogy az már végleg betette volna nála a kaput :).

A másik két ágyat Marci és anyukája, Évi, valamint Hunor és anyukája foglalta el. Igaz, Hunorék nem maradtak sokáig, mert este már az alapítványi szobában aludtak.

Szóval így telt el az első napunk. Éjszaka viszonylag nyugodtan tudtam aludni. A szopipárna sokat segített abban, hogy ne érezzem magam olyan nyamvadtul, mint Janka születése után. Alátettem a kiesni készülő szerveim alá és így sokkal jobb volt. Igazán aludni viszont csak Kornél 2 órakor kezdődő és 3 óráig tartó szopizása után tudtam. Akkor egészen 6-ig durmoltam.

Megszülettem II....

Ezúton értesítem Önöket, hogy a
várakozásoknak megfelelően Juhász Kornél Tamás néven

2009. július 16-án 10:32 perckor Mészáros doki bácsi segítségével megszülettem. Méreteim: 63 cm és 5.0 kg.

Különös ismertetőjegyem, hogy nagyon cuki és erős vagyok :).

Puszi mindenkinek.
KORNÉL

Vége a visszaszámlálásnak...(holnap szülünk)

...vagyis megcsászároz a doki.

Ma voltam az utolsó előtti CTG-n és UH-n, de semmi változás nincs. Holnap reggel 7-re kell bemenni, lesz még egy szülés előtti CTG, majd bekötnek 2 adag infúziót és 9 óra körül felpakolnak egy műtőskocsira (persze csak, ha minden jól megy és nem jön közbe valamilyen sürgős műtét vagy ha Kornél önállóan elindul).

Janka ma este már kint alszik Érden. Ezért most délután próbáltam felkészíteni, hogy holnap mi fog történni. Elmeséltem neki, hogy holnap bemegyek a doktor bácsihoz és Kornél (ahogy ő mondja Tornél) meg fog születni. Igazán nem tudom, hogy mennyi jutott el hozzá ebből az egészből. Mindenesetre amikor anyuval beszéltem telefonon, Janka a kis számológépén beszélt mamával. Ennyit mondott: "Szia mama! Mi újság? Tornél holnap ide születik." Tudom, hogy hülyeség, de sírni kezdtem. Hogy miért? Mert eddig sokat görcsöltem magamban azon, hogy mit fog szólni a kispasihoz, hogy mennyire lesz majd féltékeny stb. és most éreztem úgy, hogy valahogy ezt a dolgot is meg fogjuk oldani.

Tejszínhab és egyebek

Janka szinte mindent el tud mondani, amit szeretne:

1. Telefonálok. Meglátja és ő is szeretne: "Én is beszélek!!!" felkiáltással elveszi a telefont, majd némán hallgatja, hogy a vonal túlsó végén ki próbálja szóra bírni.

2. Egyik nap ülünk a nappaliban, amikor kirohan a folyosóra. Utánakiáltok, hogy "hova mész?", ő pedig nemes egyszerűséggel rávágja, hogy "Mindjárt jövök!". Az apja szerint olyan hangsúllyal, mintha azt mondta volna, hogy most egy kis magánéletre van szükségem, de később még jelentkezem. Mi lesz 15 év múlva?

3. Az apja arcát állandó kontroll alatt tartja, hogy éppen szőrös-e vagy sima. Minap is ezt történt, elkezdte simogatni a szőrös felületet, majd megkérdezte, hogy "Hol van a tejszínhab?". Ami annyit jelent, hogy itt az ideje borotválkozni.

4. A legújabb dolgai közé tartozik, hogy a falvédő csomagjait pakolgatja. De nemcsak lefekvéskor, hanem egész nap. Talál egy képzeletbeli csomagot, felveszi, majd "Neked adom!" felkiáltással átadja.

5. A Boribonos meséket szinte kívülről tudja már. Például a szülinapos résznél mondja, hogy "Titok", a lufis résznél a "BUMM"-ot kiáltja hangosan.

Lassan a végéhez közeledünk...(már csak 9 nap van hátra)

Ma is voltam dokinál CTG-n és UH-n, de semmi különöset nem mutattak a gépek. Az UH 101 mm körülinek saccolta a BDP-t, de súlyt nem tudott hozzá rendelni. Szóval ekkora gyerek már nincs is. :))) A doki felírta 16-ára, jövő hét csütörtökre a programozott császárt, de lehet, hogy addig még meggondolja magát Kornél és önként indul neki ennek a kis akadálynak.

Legközelebb jövő szerdán megyünk vizsgálatra.

Hallóóóóóóóóóóóó!!!!

Janka tojást főz (videó)

Apa 33 éves lett!!

Itt nézem a ...

...fronthatásokat.