2010. szeptember 26., vasárnap
Szőkék és barnák
...addig a barna lányok orvososat játszottak.
Amíg a szöszke fiúk a képeskönyvet nézegették...
2010. szeptember 20., hétfő
Első nap az óvodában
Hát ez a nap is eljött. Régóta itt lebegett már a levegőben, de mindig olyan távolinak tűnt. Ezen a napfényes reggel viszont nem volt visszaút és elindultunk az oviba. Már voltunk többször is bent, játszónapon és a múlt csütörtökön és pénteken Melindával is bement Janka Lacikáért. Ma Lacika betegség miatt itthon maradt, nem voltam benne biztos, hogy így Janka hajlandó lesz-e elindulni, de végül gond nélkül felöltözött és elindultunk.Arra gondoltam, hogy a tízórai utántól ebéd előttig maradunk. Fél 10-re értünk be (pont 3 éve volt, hogy fél 10-kor megszületett), a gyerekek még tízóraiztak. Mondtam, hogy Lacika nem jön és ha van lehetőség rá, akkor Janka megeheti az ő kajáját (igaz indulás előtt evett) és ő pedig zokszó nélkül leült az asztalhoz és elkezdett enni. Mi Kornéllal kint a folyosón vártuk a fejleményeket (elég nehéz volt, mert Kornél folyamatosan be akart menni), majd kaja után kijött és mondta, hogy maradjunk ott. Az óvó néni viszont közölte, hogy nyugodtan menjünk el, mert nem lesz itt semmi gond, látszik hogy Janka már nagyon várta az ovit, telefonálnak, ha valami fennforgás van. Ekkor Janka adott egy puszit és már ment is kezet mosni, mert az óvó néni udvari játszózást ígért neki. Szóval ennyi volt. Én pedig könnyeimet nyeldesve elindultam Kornéllal. Egész délelőtt a telefont figyeltem, elég sokszor csörgött és én mindig összerezzentem, hátha az oviból hívnak (emlékszem, hogy kiröhögtem 2 héttel ezelőtt Melindát ezért, most meg pont ugyanolyan dilinyós vagyok:). Ebéd után érte mentünk és boldogan mesélte, hogy csúszdázott, homokozott és mennyi mindent csinált még. Szóval ez volt az első óvodai napja. Holnap folyt. köv.
2010. szeptember 19., vasárnap
Janka 3 éves lett
Kornél Juhász papával
Macccccccccccccciiiiiiöltöztető!
Nekem is adjatok valamit!
Tök jó ez a játék!
Nézzük meg az ajándékaidat!
Unokák Ibi mamival
Itt már fel is vágtuk...
Itt nagyon örül a tortának.
Már nagyon várták a tortát.
2010. szeptember 12., vasárnap
2010. szeptember 3., péntek
Persze, hogyne....
Kornél délelőtt alszik még egy kicsit, Janka ilyenkor néz egy kis Minimaxot, én pedig próbálok kimosni, főzni, takarítani ez alatt a számomra röpke idő alatt. Egyik alkalommal Janka így szólt: "Anya, vigyed már Kornélt aludni, mert szeretném nézni a Minimaxot!"
"De Janka, Kornél még nem álmos."
"Nem baj, majd sír egy kicsit, utána a szájába veszi az ujját és elalszik."
"És te ezt honnan tudod?"
"Mindig így szokta csinálni este is, amikor együtt alszunk."
Mindenre van megoldása!?
Kornél elaludt, Janka nézte a Minimaxot, én pedig pakolásztam, amikor egy szem lányom megszólalt: "Anya, ne mászkálj már össze-vissza, mert nem látom a mesét!"
Oké, majd átváltok láthatatlan üzemmódba, hogy ne zavarjalak!
Vettünk neki egy félliteres joghurtitalt. Megkérdeztem: "Ugye adsz majd belőle Kornélnak is?"
Janka: "Hát persze, hogy ne adnék!!! Ő a kistestvérem!"
Tesómnak van egy jó története a gyerekekről. Még Ványán laktak, amikor a kis zöldségesbe elmentek a gyerekek valamilyen édességet venni. Az anyjuk megmondta nekik, hogy csak 2 dolgot vehetnek és adott nekik 100 Ft-ot. Ők vettek két nyalókát. A boltos néni rá akarta őket beszélni még valami másra, hiszen a 100 Ft-ból még tudtak volna mást is venni a két nyalóka mellé. Erre a gyerekek elmagyarázták neki a tényállást: "Nem lehet, mert az anyukánk azt mondta, hogy csak két dolgot vehetünk! És anyukánk a felnőtt, mi pedig gyerekek vagyunk és anyukánk mondja meg, hogy mit csinálhatunk." Az eladónak leesett az álla, hogy ezek a gyerekek nem hogy nem követelőznek, hanem még a felajánlást is visszautasítják.
Így jártam ma én is Jankával. Elmentünk a pékhez, ahol rendszeresen ő veszi a kifliket, ami annyiból áll, hogy adok neki pénz, megkérdezi, hogy ebből kap-e visszajárót, majd bemegy, köszön (jobb esetben) és kér (általában) 5 kiflit. Az eladó odaadja neki a kifliket és ő pedig a pénzt, köszön és jön. Én pedig mindezt a pékség üvegablakán figyelem. Ma bent volt egy pék fiú is, aki teljesen elalélt, hogy Janka mennyire aranyos és önálló már. Gondolta, ajándékba ad neki még egy sós rudat is, amit Janka egyébként nagyon szeret. De bármennyire is tuszkolta a srác, Janka nem fogadta el, azt mondta, hogy "az anyukám csak az 5 kiflit mondta" és azzal ki is jött. Szóval nem lehet lekenyerezni, vagy lesósrudazni az én lányomat. :)
Elmentünk vásárolni. Fecó vezetett. Janka megszólalt: "Apa, te nem fékezel annyiszor, mint anya! Tegnap is elmentünk Krisztiékhez és anyának Csabi segített kiállni. Mert másként haza se tudtunk volna jönni! De tegnap te is átmentél a piroson és Ibi mama azt mondta, hogy lecsavarja az orrodat!" :))) Egyébként érdekes, hogy Jankánál még minden, ami a múltban történt az tegnap volt. Valójában nem azon a napon voltam béna, mint amikor Fecó szabálysértő. :)
"De Janka, Kornél még nem álmos."
"Nem baj, majd sír egy kicsit, utána a szájába veszi az ujját és elalszik."
"És te ezt honnan tudod?"
"Mindig így szokta csinálni este is, amikor együtt alszunk."
Mindenre van megoldása!?
Kornél elaludt, Janka nézte a Minimaxot, én pedig pakolásztam, amikor egy szem lányom megszólalt: "Anya, ne mászkálj már össze-vissza, mert nem látom a mesét!"
Oké, majd átváltok láthatatlan üzemmódba, hogy ne zavarjalak!
Vettünk neki egy félliteres joghurtitalt. Megkérdeztem: "Ugye adsz majd belőle Kornélnak is?"
Janka: "Hát persze, hogy ne adnék!!! Ő a kistestvérem!"
Tesómnak van egy jó története a gyerekekről. Még Ványán laktak, amikor a kis zöldségesbe elmentek a gyerekek valamilyen édességet venni. Az anyjuk megmondta nekik, hogy csak 2 dolgot vehetnek és adott nekik 100 Ft-ot. Ők vettek két nyalókát. A boltos néni rá akarta őket beszélni még valami másra, hiszen a 100 Ft-ból még tudtak volna mást is venni a két nyalóka mellé. Erre a gyerekek elmagyarázták neki a tényállást: "Nem lehet, mert az anyukánk azt mondta, hogy csak két dolgot vehetünk! És anyukánk a felnőtt, mi pedig gyerekek vagyunk és anyukánk mondja meg, hogy mit csinálhatunk." Az eladónak leesett az álla, hogy ezek a gyerekek nem hogy nem követelőznek, hanem még a felajánlást is visszautasítják.
Így jártam ma én is Jankával. Elmentünk a pékhez, ahol rendszeresen ő veszi a kifliket, ami annyiból áll, hogy adok neki pénz, megkérdezi, hogy ebből kap-e visszajárót, majd bemegy, köszön (jobb esetben) és kér (általában) 5 kiflit. Az eladó odaadja neki a kifliket és ő pedig a pénzt, köszön és jön. Én pedig mindezt a pékség üvegablakán figyelem. Ma bent volt egy pék fiú is, aki teljesen elalélt, hogy Janka mennyire aranyos és önálló már. Gondolta, ajándékba ad neki még egy sós rudat is, amit Janka egyébként nagyon szeret. De bármennyire is tuszkolta a srác, Janka nem fogadta el, azt mondta, hogy "az anyukám csak az 5 kiflit mondta" és azzal ki is jött. Szóval nem lehet lekenyerezni, vagy lesósrudazni az én lányomat. :)
Elmentünk vásárolni. Fecó vezetett. Janka megszólalt: "Apa, te nem fékezel annyiszor, mint anya! Tegnap is elmentünk Krisztiékhez és anyának Csabi segített kiállni. Mert másként haza se tudtunk volna jönni! De tegnap te is átmentél a piroson és Ibi mama azt mondta, hogy lecsavarja az orrodat!" :))) Egyébként érdekes, hogy Jankánál még minden, ami a múltban történt az tegnap volt. Valójában nem azon a napon voltam béna, mint amikor Fecó szabálysértő. :)
Ez történt velünk mostanában...
Kornélnak kijött két foga, alul két oldalt, valahol hátul. Fogalmam sincs, hogy hívják ezeket. Őrlők? Rágók?
Jankának kilyukadt egy foga, volt rajta egy pici fekete pötty. Sokáig tanakodtunk, hogy melyikünk vigye el (és nem nagyon versengtünk érte). Végül mind a ketten elmentünk, és én mentem be vele, Fecó Kornéllal kint maradt. Jankát előre felkészítettük, hogy mi fog történni, liftezünk a székkel, lámpával, kistükörrel belenéznek a szájába stb. Mi már a váróterembe érkezéskor összenéztünk Fecó, mert megcsapott bennünket az a semmivel sem összetéveszthető fogorvosi rendelő szag (pedig Fecónak nagyon rossz a szaglása). Szerencsére nem kellett sokat várni és sorra kerültünk. Nagyon kedves volt az asszisztens és a doktornő is, így szinte percek alatt túl voltunk az egészen. Janka mint egy kisangyal teljesítette az orvos kéréseit, nagyra tátott, köpött, rágott stb. Nagyon büszke voltam rá.
Túl vagyunk az első óvodai szülői értekezleten. Ezen a téren is elvesztettem a szüzességemet. :) Jó volt, az óvónők szimpatikusak, semmilyen irreális elvárás nincs a részükről, szerintem könnyen megy majd az együttműködés.
Túl vagyunk az óvodai játszónapon is, ahol a szülők és gyerekek együtt lehettek bent az óvodában. Megismerkedtünk a szobával (teremnek hívni túlzás lenne), a rengeteg játékkal és az udvarral. Igaz mi már múlt félévben is voltunk egy játszónapon és egy családi napon, így már nem volt teljesen ismeretlen a terep. Jankában mégis éreztem egy kis feszültséget, nem engedte, hogy az óvó néni felragassza rá a jelét, és az elején úgy el volt magában. De utána szépen lassan feloldódott. Nagyon várjuk már a 20.-át, mert a szülinapjáig nem kezdhetjük el az ovit. Ez főleg azért is nehéz, mert Lacika már 1.-től megy.
Minden nap felmerül ez a kérdés: "Lacika miért megy már oviba?"
"Azért mert Lacika már 3 éves, és csak azok mehetnek oviba, akik betöltötték a 3 évet."
"De Lacika még nem nagyfiú!"
Ilyenkor azt válaszolom: "Nem, Lacika még nem nagyfiú, megvárja, hogy te is 3 éves legyél és akkor te nagylány, ő pedig nagyfiú lesz."
Ez a párbeszéd minden nap elhangzik, mióta Lacika óvodás lett.
Ja és vettünk a gyerekeknek őszre cipőt. Kornélnak 13 hónaposan 24-est, Jankának majdnem 3 évesen 27-est. Szegények, ők se lesznek kis lábúak!!!
Jankának kilyukadt egy foga, volt rajta egy pici fekete pötty. Sokáig tanakodtunk, hogy melyikünk vigye el (és nem nagyon versengtünk érte). Végül mind a ketten elmentünk, és én mentem be vele, Fecó Kornéllal kint maradt. Jankát előre felkészítettük, hogy mi fog történni, liftezünk a székkel, lámpával, kistükörrel belenéznek a szájába stb. Mi már a váróterembe érkezéskor összenéztünk Fecó, mert megcsapott bennünket az a semmivel sem összetéveszthető fogorvosi rendelő szag (pedig Fecónak nagyon rossz a szaglása). Szerencsére nem kellett sokat várni és sorra kerültünk. Nagyon kedves volt az asszisztens és a doktornő is, így szinte percek alatt túl voltunk az egészen. Janka mint egy kisangyal teljesítette az orvos kéréseit, nagyra tátott, köpött, rágott stb. Nagyon büszke voltam rá.
Túl vagyunk az első óvodai szülői értekezleten. Ezen a téren is elvesztettem a szüzességemet. :) Jó volt, az óvónők szimpatikusak, semmilyen irreális elvárás nincs a részükről, szerintem könnyen megy majd az együttműködés.
Túl vagyunk az óvodai játszónapon is, ahol a szülők és gyerekek együtt lehettek bent az óvodában. Megismerkedtünk a szobával (teremnek hívni túlzás lenne), a rengeteg játékkal és az udvarral. Igaz mi már múlt félévben is voltunk egy játszónapon és egy családi napon, így már nem volt teljesen ismeretlen a terep. Jankában mégis éreztem egy kis feszültséget, nem engedte, hogy az óvó néni felragassza rá a jelét, és az elején úgy el volt magában. De utána szépen lassan feloldódott. Nagyon várjuk már a 20.-át, mert a szülinapjáig nem kezdhetjük el az ovit. Ez főleg azért is nehéz, mert Lacika már 1.-től megy.
Minden nap felmerül ez a kérdés: "Lacika miért megy már oviba?"
"Azért mert Lacika már 3 éves, és csak azok mehetnek oviba, akik betöltötték a 3 évet."
"De Lacika még nem nagyfiú!"
Ilyenkor azt válaszolom: "Nem, Lacika még nem nagyfiú, megvárja, hogy te is 3 éves legyél és akkor te nagylány, ő pedig nagyfiú lesz."
Ez a párbeszéd minden nap elhangzik, mióta Lacika óvodás lett.
Ja és vettünk a gyerekeknek őszre cipőt. Kornélnak 13 hónaposan 24-est, Jankának majdnem 3 évesen 27-est. Szegények, ők se lesznek kis lábúak!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)