A kis rafinált...

Azt veszem észre, hogy drága jányom két éves kora ellenére egyre rafkósabb lesz.

Tegnap megbeszéltük az apjával, hogy leszoktatjuk az éjfélkor ágyunkba való átmászásról, mert nemsokára Kornél is követi és mi már így is az ágy szélén alszunk, szóval ez nem mehet így tovább. Hajnalban, amikor már világosodik ott aludhat nálunk, de addig a saját ágyában kell maradnia.

Erre ma éjjel már nem tudom, hogy hanyadszorra ébresztette fel az apját, de ő már teljesen kész volt. Én megszoptattam Kornél 4-kor és odaültem Janka ágyára és megvártam, hogy kisírdogálja magát sanyarú sorsa és kegyetlen szülei miatt. Egyszer csak hirtelen szipogni kezd és kéri, hogy szívjuk ki az orrát. Felajánlottam neki egy zsepit, de ő csak orrszívást akart. Mondtam neki, hogy akkor menjünk a fürdőszobába és ott kiszívom neki. Majd útban a fürdőszoba felé, hirtelen berohant a szobánkba és röhögve felmászott az apjához az ágyba, közben pedig azt kiabálta: "Nem is kell kiszívni az orrom!"

Hogy lehet valaki két évesen ilyen szemtelen???