...mint Jankával, legalábbis nem emlékszem komoly szédüléses és ennyire sírógörcsös 3 napra. Valószínű, hogy közrejátszott ebben Janka betegsége is és az, hogy sehova se tudtunk kimozdulni a lakásból.
Az első "kimozdulásom" hétfőn reggel volt, amikor is a kórházba kellett mennem AFP vérvételre. De ez se sikerült túl jól, mert már a vérvétel előtt kiszédültem a sorból. Ilyen még sosem történt velem, így nagyon megörültem, amikor Fecó és Janka odaértek a kórházhoz, majd egy kis támogatással és néhány szelet csokival együtt hazaindultunk. Nem tudom, hogy a vércukrom vagy a vérnyomásom volt a ludas. Mindenesetre itt is majdnem előjött a sírógörcsöm, amikor megláttam - az én kb. háromnegyedórája nem látott - a hidegtől piros nózival, kis eszkimónak beöltözött lányomat felém imbolyogni. Olyan édes volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése