2007. október 29., hétfő
2007. október 27., szombat
Minden stimmel, csak még nem toporzékolok. MÉG nem. Ja és nincs padlásunk.
"Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba."
Részlet József Attila: Mama
2007. október 22., hétfő
2007. október 12., péntek
2007. október 11., csütörtök
2007. október 9., kedd
2007. október 7., vasárnap
2007. október 6., szombat
2007. október 5., péntek
2007. október 4., csütörtök
2007. október 3., szerda
A kórházi napok...
A pénteki napot szinte teljesen végigaludta Janka, ami ilyenkor teljesen normális. Én is próbáltam valamicskét pihenni, több-kevesebb sikerrel. Aznap meglátogatott minket Ibi néni, Szimi és tesóm, Éva. Este már volt fürdetés is, ahol próbáltuk ellesni a megfelelő fogásokat. Janka éjszaka bepótolta, amit nappal kihagyott. 1 órától 3 óráig fent volt, sírdogált, evett (vagy legalábbis próbált), majd sírdogált, evett. Így hajnalra teljesen kiütöttem magam. Az egyik csecsemős pont bent volt a szobánkban, amikor Janka egy kis barnaságot bukott. Mondtam neki, hogy biztos a boszorkánytej miatt ilyen barna. Ugyanis már az előző nap egy másik csecsemős megállapította, hogy boszorkánytejem van, ami a jobb mellemből jön és barnás színű. Ez az éjszakai csecsemős "tájékoztatott", hogy ilyet nem szabad a babáknak adni, mert a gyomra nem bírja. Mindezt egy kialvatlan éjszaka után mondta egy elsőgyerekes anyukának. Szóval "mérgeztem" a gyerekemet, ráadásul a tejemmel. Azt javasolta, hogy reggel fejjem le a tejet, Jankának pedig kérjek pótlást. Másnap kiderült, hogy mindössze 5-6 csepp volt már csak, ami maradt és semmilyen gondot nem okoz, ha a baba is kap belőle. Itt derült ki, hogy ahány probléma, annyi megoldás lehet a babákkal kapcsolatban és hogy engem milyen könnyen meg lehet ijeszteni, ha Jankáról van szó.
Szombaton Ibi és Gergő is meglátogatott minket, majd délután Évi és Anita is eljöttek. Ezen a napon hazaengedték a fiúkat és új szobatársakat kaptunk: Olivért és Rebekát. Rebeka anyukája egy hatalmas, kövér lány volt, aki úgy pattogtatta a mafla élettársát, mint egy cirkuszi, idomított medvét. A srác még éjszaka is bent maradt, ha a szülésznők nem vették észre, mert a csaj egyszerűen nem érezte magát arra képesnek, hogy ellássa a kislányt.
Vasárnap anyuék elhozták Bogya mamát is, hogy meg tudja nézni a 3. dédunokáját. :) 
Majd Jankával ezt az éjszakát is a csecsemősöknél töltöttük, mert problémáink voltak a szopizással. (Mióta itthon vagyunk, ilyen gondunk egyszer se volt.)
Majd Jankával ezt az éjszakát is a csecsemősöknél töltöttük, mert problémáink voltak a szopizással. (Mióta itthon vagyunk, ilyen gondunk egyszer se volt.)Hétfőn pedig 11 körül, miután megkaptuk a zárójelentéseket, Fecó értünk jött és elindultunk haza. Janka végigaludta az egész utat. Anyu ragulevessel és madártejjel várt minket.
És így elkezdődött itthoni életünk Jankával.
2007. október 1., hétfő
És eljött a nagy nap...
...és rövid időn belül másodszorra ébredtem fel arra, hogy ma megszületik a kislányunk. Korán keltünk, mert 7 órára bent kellett lenni a kórházban. Oda is értünk és egyenesen a szülészet felső szintjén jelentkeztünk. Ott már "ismerősként" köszöntöttek minket. A vajúdóban 20 percig a CTG-t is felrakták (ismét), majd egy csomag infúziót is bekötöttek. Ott találkoztam több olyan kismamával is, akik valóban vajúdtak. Háááát, mit mondjak?! 9 hónapig folyamatosan arra készültem, hogy én is természetesen fogok szülni, ezért rosszul érintett a doki császármetszéssel kapcsolatos "bejelentése". Akkor, ott a vajúdóban mégis elgondolkoztam azon, hogy nem biztos, hogy irigykednem kell a szenvedésekért.
A következő sorokat "CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK!" ajánlom.:)
9 óra körül betoppant a műtős emberke, ekkor az összes ruhámat "ledobtam" magamról. (Pedig nem is volt az esetem, mégis ilyen hatással volt rám.:) Ő felpakolt a nagykerekes ágyra és már robogtam is a műtő felé. Bent volt már a doki és nyugtatgatni próbált: "Anikó, ne izguljon! Ma én sem izgulok, még a kezem se remeg". Ettől valóban megnyugodtam. :) A műtős feltargoncázott a műtőasztalra, megjelent az aneszteziológus, aki mellett még egy idősebb hölgy munkálkodott. A dokimat segítette egy női orvos és még két emberre emlékszem, akik csak úgy szemlélődtek. Lemosták jóddal a hátamat, adtak egy érzéstelenítő injekciót, ami után következett a vastagabb tűvel a gerincérzéstelenítő. Ezekből nagyon keveset érzékeltem, hála Istennek. Ezután letakartak a műtős lepellel, a bal karomra vérnyomásmérőt raktak és miután az érzéstelenítőtől már nem éreztem semmit, elkezdték a műtétet. Igazából csak az maradt meg bennem, amikor Jankát vették kifele és azt beszélték, hogy mekkorra nagy baba. Majd gyorsan elvitték megvizsgálni az én nagy magzatmázas lánykámat, utána visszahozták néhány pillanatra és a fejemhez tartották. Már akkor, ott csupaszon és mázasan is gyönyörűnek találtam. :)
Ezután kivitték lefürdetni és felöltöztetni. Amikor visszahozták szóltak, hogy Fecó fürdette meg. Ezen kicsit meglepődtem, de nagyon örültem neki. 
A műtét többi részére már alig emlékszem, mert Jankát ismét a fejemhez tartották és így már csak rá koncentráltam. A végén megint jött a műtős és egy gurulós ágyon leszállított a szülészeti őrzőbe, ahol 6 órát töltöttem. Az első két órában - mint ahogy a műtét alatt is - folyamatosan vacogtam, a doki szerint az izgalom, az érzéstelenítő és a műtőben a hűvös levegő miatt. Nem sokkal azután, hogy lekerültem az őrzőbe, Jankát is behozták, hogy meg legyen köztünk a bőrkontaktus. Rátették a mellemre, ő pedig elkezdte szopikálni. Akkori állapotomra való tekintettel erről most inkább nem közölnék képeket :). "Kicsit lekötve" éreztem magam, mert mellkastól lefelé nem érzékeltem semmit, a fejem nem emelgethettem és közben ott volt életem új főszereplője.
9 óra körül betoppant a műtős emberke, ekkor az összes ruhámat "ledobtam" magamról. (Pedig nem is volt az esetem, mégis ilyen hatással volt rám.:) Ő felpakolt a nagykerekes ágyra és már robogtam is a műtő felé. Bent volt már a doki és nyugtatgatni próbált: "Anikó, ne izguljon! Ma én sem izgulok, még a kezem se remeg". Ettől valóban megnyugodtam. :) A műtős feltargoncázott a műtőasztalra, megjelent az aneszteziológus, aki mellett még egy idősebb hölgy munkálkodott. A dokimat segítette egy női orvos és még két emberre emlékszem, akik csak úgy szemlélődtek. Lemosták jóddal a hátamat, adtak egy érzéstelenítő injekciót, ami után következett a vastagabb tűvel a gerincérzéstelenítő. Ezekből nagyon keveset érzékeltem, hála Istennek. Ezután letakartak a műtős lepellel, a bal karomra vérnyomásmérőt raktak és miután az érzéstelenítőtől már nem éreztem semmit, elkezdték a műtétet. Igazából csak az maradt meg bennem, amikor Jankát vették kifele és azt beszélték, hogy mekkorra nagy baba. Majd gyorsan elvitték megvizsgálni az én nagy magzatmázas lánykámat, utána visszahozták néhány pillanatra és a fejemhez tartották. Már akkor, ott csupaszon és mázasan is gyönyörűnek találtam. :)
Ezután kivitték lefürdetni és felöltöztetni. Amikor visszahozták szóltak, hogy Fecó fürdette meg. Ezen kicsit meglepődtem, de nagyon örültem neki. A műtét többi részére már alig emlékszem, mert Jankát ismét a fejemhez tartották és így már csak rá koncentráltam. A végén megint jött a műtős és egy gurulós ágyon leszállított a szülészeti őrzőbe, ahol 6 órát töltöttem. Az első két órában - mint ahogy a műtét alatt is - folyamatosan vacogtam, a doki szerint az izgalom, az érzéstelenítő és a műtőben a hűvös levegő miatt. Nem sokkal azután, hogy lekerültem az őrzőbe, Jankát is behozták, hogy meg legyen köztünk a bőrkontaktus. Rátették a mellemre, ő pedig elkezdte szopikálni. Akkori állapotomra való tekintettel erről most inkább nem közölnék képeket :). "Kicsit lekötve" éreztem magam, mert mellkastól lefelé nem érzékeltem semmit, a fejem nem emelgethettem és közben ott volt életem új főszereplője. Már akkor és ott, Janka Juhász mamától megkapta élete első babáját, ami azóta is az ágyában van.
Közben lassan kiment az érzéstelenítő hatása. Áttámogattak a szomszédos kórteremben, ami szerencsére csak 3 ágyas volt. Itt egy kisfiú, Kornél és két kis ikerfiú, Áron és Benedek várta már, hogy megtörjön a férfiuralom.
Délután már eljött Juhász papa, hogy megnézze első lányunokáját, 
este pedig a teljes Bogya család is megcsodálta a legújabb jövevényt. 
Sőt Kriszti és Csabi is eljöttek, és Kriszti még ölbe is vette Jankát.
este pedig a teljes Bogya család is megcsodálta a legújabb jövevényt. Sőt Kriszti és Csabi is eljöttek, és Kriszti még ölbe is vette Jankát. Első este a csecsemősök megmutatták, hogyan kell a köldökápolást és a tisztába tevést intézni. Éjszaka még lehetőség volt arra, hogy náluk aludjon Janka és akkor hozták ki, amikor sírni kezdett. Szükségem is volt egy kis pihenésre, bár a műtét utáni első éjszakát inkább a folyamatos helyezkedéssel töltöttem. Ugyanis sehogyan sem volt jó, se jobbra, se balra, hagyatfekve pedig pláne. Mindig úgy éreztem, amikor elfordultam valamelyik oldalra, hogy a belső szerveim arra fognak kiesni. Érdekes érzés. Szóval ennyi történt a nagy napon.
Megszülettem...
Ezúton értesítem Önöket, hogy a várakozásoknak megfelelően
Juhász Janka Boglárka néven
2007. szeptember 20-án 09:29 perckor Mészáros doki bácsi segítségével megszülettem.
Méreteim: 57 cm és 4,22 kg.
Különös ismertetőjegyem, hogy elbűvölő és gyönyörű vagyok.
Puszi mindenkinek.
JANKA
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)