Janka és Kornél blogja: október 2008

2008. október 24., péntek

A "gyerekszáj/tett" címke alá az aranyköpéseit szeretném lejegyezni.
Most még nem túl sok ilyen van, hiszen még éppen csak pár szót beszél. Így most csak azt jegyzem le, amit már hallottunk tőle.
Májusi bejegyzés szerint ezek voltak amiket már kimondott: eldőlt, lada (labda), adjál. Ebből az eldőlt mostanában elmaradt.
Jelenleg nagyon tisztán kimondja már: anya, apa, nem
Érhetjük a "ca" a cica, a "tya" a kutya, "cic" cici, add ide, add oda, ez az szavakat.
De van, amit csak úgy visszamond, ilyen a csipesz, szia. Másik példa erre, amikor hétfőn felemeltem és mivel a súlya miatt gyakran nyögök fel, hogy "Milyen nehéz vagy!", majd leesett az állam, amikor tőle is hallottam: Nehé. vagy!
De azon is jót nevettünk Melindával, amikor Lacikát tévékapcsolgatás közben megnevelte. Hiába szóltunk Lacikára, tudta, hogy nem szabad és mégis csinálta tovább a huncutságot. Erre Janka is odament és a kezével integetve mondta Lacikának ő is, hogy "Nem, nem."

2008. október 6., hétfő

Az én lányom!!!!!

Amint ebből a blogból is látszik, nem vagyok egy írogatós fajta (itt most hivatkozhatnék időhiányra vagy az írói válságra), de a mai nap számomra legnagyobb eseményét mégis szeretném itt és most közhírré tenni.
Szóval úgy történt, hogy reggel éppen zuhanyoztam. Ilyenkor Janka is bejön a fürdőszobába és legnagyobb örömömre húzogatni szokta a zuhanyfüggönyt (ami így képtelen betölteni funkcióját, vagyis az egész "hatalmas" fürdőszobánk vízben úszik). Egyszercsak a telefonom csörgésére lettem figyelmes, de rövid idő után el is hallgatott. Mondom Jankának, de csak úgy hülyéskedésképpen: "Janka, ott van a telefonom a számítógépasztalon, hozd ide!" De nem mutattam az asztal irányába, se egyéb instrukcióval nem láttam el gyermekemet. Közben törölközni kezdtem. Aki járt már nálunk tudja, hogy a fürdőszobánk egy hosszú folyosóból nyílik, aminek a másik végén van a nappalink, és így pont rá lehet látni a számítógépasztalra. Janka fogta magát és elindult a folyosón. Gondoltam, hogy keres valami játékot magának. Majd megállt a számítógépnél és elkezdett felnyújtózkodni, közben pedig nekem karattyolt valamit a saját kis nyelvén. Mondom neki: "Nem éred el? Nem baj, majd megnézem később." De ő csak addig nyújtózkodott, amíg sikerült megkaparintania a telefonomat. És boldogan hozta oda a fürdőszobába, amitől én teljesen elolvadtam. Hogyan lehet egy 1 éves kiscsaj ilyen okos?! De aztán megtaláltam a választ erre a kérdésre is. Azért mert az ÉN LÁNYOM!!! NO MEG AZ APJÁÉ!!! (ennyit az elfogultságról:)))))